A tegnapi vihar után vártuk, hogy reggel szikkadjon valamit a föld. Fél 11 körül jött értem Csabi a hírrel, hogy indulunk! Ernő egész reggel bőszen nézte az időjárás-előrejelzést, és meg volt győződve róla, hogy a nap a mienk!
Gumicsizmával nem készültem, pedig most szükség volt rá. Kaptam is egyet, ami kissé nagy volt, de várnak a dinnyék, siettünk. 11 órára kint is voltunk a dinnyeföldön. A korábban leszedett dinnyék sárosan pihentek a sorokban. Ernő bá, Ernő édesapja lassan haladt a sorok közötti úton, mi meg dobáljuk egymásnak láncban a gyümölcsöt. A platón Feri az elkapóember. Hajlongunk, 4-8-10 kilós, sáros, vizes dinnyék járnak kézről kézre. A tábla kb 500 méter hosszú...
Már 50 méter után elkezdtem érezni a derekam. De plusz érdekesség, hogy olyan helyen is izomlázam van, ahol még talán sohasem tapasztaltam: a tenyerem élén. :-)
Na, sebaj, haladunk szépen, de a fellegek megint gyűlni kezdenek. Egyszer csak ismét dézsából töltik.
Mit tegyünk, hova bújjunk? A pótkocsi alá nem férünk be, előkerül egy jókora ponyva, az alá húzódunk. Készült róla egy fotó, Ernővel és Csabival várjuk rajta jobb sorunkat. Ernő bá maradt a traktorban, a renintens Feri pedig unszolásunk ellenére a szabad ég alatt kapta az áldást a pótkocsi platóján.
Az eső nem akar csillapodni, így bezavar végül mindenkit a ponyva alá és így ballagunk, mintha egy hatalmas zászlót vinnénk. Marad a traktor, s a dinnyék, mi ázott, kivert kutyákként bandukolunk Ernő autójáig, de a hangulat kiváló. Van is erről lent egy kis videó.
Irány a ház, ahol Anikó néni ebéddel és száraz ruhával vár. Megebédelünk, Ernővel pedig teszünk egy gyors kitérőt a gazdaboltba. Új csizmát kapok! Csizmát a gazdaboltból! Nekem van a legjobb gazdám!
Összeszedjük az embereket, és befejezzük a rakodást a dinnyeföldön. A megrakott, 8 tonnás pótkocsi azonban a tábla végén a felázott talajban megsüllyed. Ernő bá hiába erőlteti, a traktorkerekek bordái tömítődnek sárral, már nincs tapadás. Megy a fejvakarás. Szerencsére akad még egy traktor, a két Ernő elszalad érte. Addig Csabival és Ferivel meglékelünk egy dinnyét. Finom!
Megérkezik a másik traktor, de így sem bírnak a súlyos pótkocsival. Se előre, se hátra. Ernő hiába egyengeti kapával a földet, a megsüllyedt, egyik oldalára dőlt pótkocsi ragaszkodik az anyaföldhöz.
Előállok egy ötlettel: úgyis a kerítés mellett vagyunk, bontsuk ki, és ott, a füves dűlőúton talán jobban megkapaszkodik a kerék. Így is teszünk a két traktor végre meg tudja mozdítani a súlyos rakományt. Ernő bá el is indul vele Medgyesegyházára az átvevőhöz. Mi visszavisszük a másik trakotor Kunágotára. Kis rendezkedés, szusszanás, aztán mi is száguldunk, mert a lerakodást is mi intézzük.
Az átvevőhelyre érkezve kiderül, hogy nincsenek felkészülve a nedves sáros dinnyéinkre. Van ugyan egy csodás gépük, amibe rámpán kell gurítani a dinnyét, s a gép mini autómosóként kefehengerekkel és vízzel lecsutakolja, de ezt a gépet három éve nem használták. Egy emberük hosszasan tisztogatja a szórófejeket, ellenőrzi a vízellátást. Lassan elindul a gép, etetjük dinnyével, de sajnos a végeredmény nem kielégítő, a dinnyék sárosak maradnak. A csarnok másik felén is van egy tisztítógép, de az a száraz sárra való, így nekünk nem segít. A megoldás az, hogy ott marad a teljes rakomány, és holnap reggel a mi csapatunk az átvevő embereivel egyesével lecsutakolja őket. Gondoltuk volna, hogy az áruház szép dinnyéi mögött ennyi ember ennyi munkája szunnyad?
Visszatérünk hát Kunágotára, és kiszaladunk ismét a dinnyeföldre. Meg kell javítanunk a lebontott kerítést és a villanypásztort, különben ki tudja, mennyi kárt okoznak reggelre a nagy számban mindenfele futkosó nyulak?!
Megérkezünk, és annak rendje és módja szerint ismét elkap minket az eső. Sárban, esőben, de végzünk a javítással. Feri biciklivel távozik, Csabit hazafuvarozzuk Dombiratosra.
A mai munka is véget ért. Azt tudom, hogy holnap reggel dinnyemosdatással kezdünk. Ernő további terveit nem tudom még, de ma sejtelmesen annyi mondott: már szerda van, és a héten még nem dolgoztunk egy jót...
Ez elég vészjóslóan hangzik. :-)
