Hát a mai nap sem telt el eseménytelenül.. Reggel 5-kor kelés, és 6-kor már a piacon árultam a dinnyét Karcsi bácsival. Nagy arc az öreg, hihetetlen dumája van, és szerintem emiatt is sok a visszajáró vendég. Mentem egy kört az árusok közt, és nem mi árultunk a legolcsóbban, mégis tolongtak nálunk az emberek, mert Karcsi bácsi mindenkiről mindent tud, mindenkihez van egy jó szava, a nőkhöz pedig különösen.
10 körül jött értem Laci, kivitt a kertészetbe, és almapaprikát, uborkát és paszulyt kellett szedni. Most már azt is tudom, hogy a paprikát milyen állapotban szabad leszedni, komolyan mondom, külön tudomány. De a dinnye érettségi fokának a megállapítása is. Évekbe telik, mire valaki rendes dinnyeszakértő lesz, és ki tudja válogatni a pont jó dinnyéket, amik még se nem éretlenek, de még nem is kásásak. Ezért is vicces, hogy mindenki kopogtatja a dinnyét a piacon, és szinte tuti, hogy a 99 %-uk azt se tudja, milyen, amikor csengő hangja van a dinnyének. Nagyon oda kell figyelni, viszont egy rendes dinnyeszakértő állítólag az igazán nagy dinnyeföldeken zsírosra keresi magát a nyáron. Szóval ki kell tanulni. Holnap lesz az első lecke, ha minden igaz.
Laci 3-kor felajánlotta, hogy behoz a városba, de mivel Etus egyedül maradt, így nem volt pofám elnézni, h szerencsétlen a fájós hátával hajolgasson, így betársultam mellé, és besegítettem még az uborkaszedésben és ilyesmik. Aztán megjött Karcsi bácsi, és megint hozott 5 minimagnumot, amit 3-an ettünk meg. Gavallér az öreg, reggel is 2 rétessel lepett meg, a segítségemért cserébe.
Szóval Laci végül fél 8-kor jött meg, bevitt a városba, amikor is kiderült, hogy szívás az élet, és nincs szállás. Sőt! A cuccaim a hotel irodájában vannak összedobálva, és lépni kell, meg fizetni a cechet ugye. A karótnyelt recisnéni nem volt a helyzet magaslatán, össze-vissza dumált mindenféléről, felajánlotta, h keres másik hotelt (de azért tiszaújváros nem egy megapolis, nem nagyon van másik), és úgy döntöttem, egyszerűbb hívni Lacit. A recin a csajok arra képtelenek voltak, h a 40 fokban megkínáljanak valami hideg innivalóval, de kedvenc pincérem, Tamás megint a helyzet magaslatán volt, és hozott kaját a sportolók svédasztaláról. Azok most nyomják a tésztát ezerrel a versenyek miatt, így ma bolognai spagetti volt a menü. Aztán befutott Laci, és elhozott Bábára hozzájuk, így most couchsurfelek, és az irodai kanapén tanyázom reggel 5ig, amikoris indulás van a városi piacra. Reggel megint árulok, aztán 10-re kint kell lenni a földön, mert jön pár médiamunkás, és Lacival meg velem akarnak interjút, meg videóriportot.
