Kellemetlen híreket kaptunk: úgy néz ki, hogy tüdőgyulladást kaptak a tehenek az esztenán, mivel lógatják a nyelvüket, ki vannak fáradva az egyszerű legelészés után is. Előző nap elvileg csak 2-en, ma már 20-an produkálták a tüneteket, szóval nem örültünk ennek...
Aztán feljöttünk az erdőre, megy a szervezés, mert le kell kezelni a bikát (egyelőre nemzőképtelen), ahhoz meg le kell fogni, ami nem egy egyszerű mutatvány, kellenek olyan legények, akiket a bika már ismer és megtűr.
Az állatokat féregtelenítik, s az egyik kutyát -hogy ne támadjon rá mindenkire- kiheréltetik.
A gazdaélet eddig sem tűnt egyszerűnek, vagy könnyűnek, de ezekkel a problémákkal szembesülve láttam, hogy tényleg mindenre gondolni kell annak, aki ebből akar megélni; ezek a műveletek mind-mind plusz költséggel járnak, ráadásul tolódik a munka, tehát rugalmasnak is kell lenni... meg ezer dologra figyelni, főleg nyáron.
Nekem még olyan szerencsém volt, hogy Laci bácsival, a vadásszal elmentünk medvelesre. Egy vadregényes, alig követhető úton jutottunk el az etetőhöz, ami egy 3 méter magasra fellógatott tartály, ami reggel és este 8-kor élelmet szór ki magából. Az esti időpont előtt érkeztünk, mutatott nekem medvenyomokat elvétve az úton, mondta, hogy kb 2 napja járhatott erre a medve.
Míg vártunk a lesben, csinált rólam pár képet (igen, én pózolok a puskával :D ), illetve mesélt nekem régi vadásztörténeteket, persze suttogva, hogy el ne ilyesszük a vadakat.
Eljött az este 8 óra, de sajnos nem jött az áldás, mint kiderült, az elem merülhetett le néhány napja. A medvék hiába keresték, nem találtak itt semmit, úgyhogy most ezt a területet elkerülték. Bár medvét nem, őzet láttunk visszafele, úgyhogy az aznapi vad is megvolt, ráadásul én még nem voltam lesben, nem kellett "eggyé válni az erdővel", eddig csak kirándulni voltam... Egy élmény egyébként, érdemes kipróbálni.
