Már 2 napja nem jutottam ahhoz, hogy leírjam kalandjaimat. Kint voltam Marosfőn fejni, ezúttal Csabival. Már a fejőgépet is megtanultam kezelni. A fejés és az elmaradhatatlan puliszka után egész napos munka várt a mezőn. A már lekaszált és megszáradt szénát gereblyéztük rendben. Itt lehetőségem nyílt vezetni a traktort, ami azt a bizonyos ladewagent húzza, ami automatikusan felszedi a szénát. Úgy kell elképzelni ezt a szerkezetet, mint egy nagy ketrec, ami alatt gereblyefogak pörögnek, így szedve össze a csíkokba rendezett takarmányt. A hazahordott szénát egy traktor hajtotta fúvóberendezés segítségével juttattuk fel az istálló padlásterébe. Őszig meg kell tölteni, hisz ki kell tartson tavaszig a teheneknek, akik jelen pillanatban is kint Marosfőn legelésznek friss üde füvet. Az erdélyi tévé most is kíváncsian leste minden mozdulatomat/ mozdulatunkat. A koránkelés, az egész napos mozgás és a jó levegőnek köszönhetően nem volt gond az elalvással.
Másnap traktorjavítás volt a munka. A kormány adta meg magát, vagy ahogy ott mondják omlott meg. Szétkaptuk a szerkezetet és irány pótalkatrészért Csíkszeredára.
Tudományos megfigyelés: a székely ember szeret mindent maga csinálni, ebből kifolyólag mindenhez ért. Állatokhoz, gépekhez egyaránt ért. Kevés olyan apróbb szerkezet van, amit egy öngyújtó és egy svájci bicska segítségével ne tudna megjavítani. Mac Gyver térden állva könyörögne a receptért, ha tudná itt mi folyik. Persze sokszor a szükség vezeti rá őket a találékonyságra, mert pl. a mezőn messze mindentől elromlik a traktor, sok választása nincs hogy mit tegyen. Hát nekiáll szerelni. Ebből a szempontból sokan szeretik a kicsit idősebb gépeket, amik igaz gyakrabban romlanak el, de legalább meg tudják javítani őket, nem mint a mostani hiperszuper űrtraktorokat, amikhez hozzá se tud nyúlni senki elektronikai hiba esetén, csak a sok 10 esetleg 100 kilométerre levő nagyvárosi szerelő.
Csíkszeredából hazafelé elkapott minket az eső. Nem volt nagy eső, de ez a kicsi is hasznos a földek számára. Minél több az eső nyáron, annál nagyobb az esélye annak, hogy sarjút tudnak kaszálni. Este a változatosság kedvéért Leventével mentem fejni. Reggel extrakorán, fél 5-ös kelés volt, mivel Anitáék jöttek forgatni. A fejés folyamata rendben lezajlott, büszkén mutogattam mi mindent tanultam már. Csak a tehenek lettek kameralázasak (értsd potyogtattak rendesen amerre csak álltak, és mivel mi a gödörben két sor tehén között ügyeskedünk, minket is utolért a karma) minek következtében a forgatott anyag Mike Rowe Piszkos munkák műsorában büszkén vinné a prímet.
A köd miatt hazafelé menet még a szomszéd dombokat sem lehetett látni az amúgy varázslatos tájból. De feljebb már kezdett tisztulni az idő, ami jó jel, mivel mára a többi kalandorral egy közös kirándulás van betervezve. 10-kor gyülekeztünk Madarason. Innen indult a menet. 8-an egy kisbuszban utaztunk, többiek egy személykocsiban követtek minket. Remek volt a hangulat, Elmeséltük egymásnak ki mit dolgozott az elmúlt egy hétben és a tapasztalatainkat is megosztottuk egymással. Megnéztük a csíkkarcfalvi erődtemplomot, csónakáztunk a Gyilkos-tón, végigsétáltunk a Békás-szoroson. Lélegzetelállító a kilátás a Cohárdra és a Görgényi havasokra. (kép) Hazafelé megálltunk Gyergyószentmiklóson sörözni egyet, majd siettünk vissza Madaradra, ahol az előrehozott hivatalos búcsúbulit tartottuk. Finom ételek és jó italok mellett gyorsan repült az idő, közben szokás szerint interjúztak minket az eddigi élményeinkről. Mi Csabival hazafelé benéztünk még a Szent Anna napokra, egy össznépi ünnepség Csíkszenttamáson. De innen is hamar távoztunk, bár a hangulat remek volt, másnap (vasárnap ellenére) koránkelés várt, mert jöttek Anitáék filmezni ismét.
