Most egy pillanatra, a napösszefoglaló címet elnézve, némileg obszcén kép ötlött fel bennem, főleg, hogy 2 vödör kellett volna a maximális sikerrel kecsegtető barackszedéshez, de ezt inkább elnyomom:)
Tehát, az első nap tudvalevőleg barackszedés várt. Hajnalban, pontban 4:45-kor kelve egész frissen kezdtem el készülődni. Közben arra gondoltam, hogy egyszerűen nem történhet meg, hogy engem itt nagyobb kulturális sokk érjen, ahogy egyébként egy tavaly előtti kalandor lányról hallottam például, aki elsírta magát, mert soha nem látott még napfelkeltét azelőtt. Igaz vagy sem, tetszett a történet, érdekes dolog önmagad megdöbbentése. De. Amiért velem sajnos nem történhet meg - gondoltam: 2 hete már Margisziget-köröket futok, amihez egy héten kétszer hajnalban kelek (4:45-ös kelés pipa), 2 éve már Dunakanyar-lázban égek és sokszor látogatok le, akár egyedül is (vidék, kisközösségek, önállóság pipa), ennek tetejébe néhány éve Budapest szerencsésebbik fele egyre erősödő bio, piacozó és kézművestermék-lázban ég, tehát az igazi, természetes ételek és italok íze sem lephet meg annyira. A legnagyobb kihívásnak a mezőgazdasági munka valós körülményeinek, a minden nap itt dolgozók lelkiségének a megtapasztalását érzem, illetve a közösségi élet viszonyai izgatnak - vajon illek-e majd a kirakósba? Meglátjuk!
Egyedülálló módon a nap első felében egyből ki is próbálhatom a nomádságot. Az 5:45-ös találkozó és gyors eligazítás után ugyanis egyből kocsiba kell vágódnom, és irány a 4-5 km távolságra lévő barackos! Persze a cigi, víz, étel kombó a teraszon marad... Fogadógazdám a sárgabarackfák homályában Márti, az egész nap ellenőrző körúton lévő munkavezető gondjaira bíz, aki "az első napodon normális szedőkhöz teszlek" felkiáltással egy női brigádhoz vezényel. Kiderül, hogy nincs vödröm és másom se. Hogy felszerelés nélkül szinte meztelen vagyok, mások segítségére szorulok. A nap folyamán kapok kölcsönvizet, kölcsöncigit, kölcsönvödröt és sok hasznos szedési tippet. Megtudom, hogy most pár napig a földről kell szedni a sárgabarackot, de egyébként van fáról szedés (ami persze jobb - mindig az jobb, amit épp nem engednek csinálni:), hogy van étkezési barack (ez adható a legmagasabb áron, fáról szedik), van lekvárnak való barack (földről, nem vagy alig nyomódott, közepes árú) és cefrének való (földről, erősen nyomódott-túlérett, de még nem penészes). Mi az utóbbi 2 fajtának valót szedtük egész nap, a cefrének valót abban a tudatban, hogy még abból is finom pálinka tud lenni. Megtudom azt is, hogy itt az emberek nagy része teljesítménybérben szedi a termést, és sok az alkalmi, akár csak néhány napra beálló munkaerő. Az én csoportom is ilyen: két családanya, lányaik és azok barátnői, akik csak alkalmilag és csak zsebpénzkiegészítésként hajolgatnak itt velem együtt, egyébként hasonló körülmények között élünk. Kedvesek, segítőkészek, egy csipetnyi rivalizálással némelyikük részéről: bizonyos értelemben előlük is szedem a barackot. De hisz én versenyen kívül vagyok, ráadásul első napi tompaságban! És ha tudnák, amit én is csak napokkal később tudok meg, hogy mennyire megmosolyognivaló lett az első napi teljesítményem...
Mindenesetre sokat köszönhetek nekik, életben és szóval tartottak, de az igazi nagy találkozás nap végére marad. Megismerkedem és egész hétre szerencsésen együtt maradok a láncdohányos, hellokittyző (új műfaj 15 éves kor fölött:)), sajátos humorú Bözsi Tántéval alias Erzsivel, akivel - bármilyen furcsa is - a világomnál vagyok újra.
A nap eredményei: derékfájás a hajolgatástól (délutánra ugyanez elaljasodó laposkúszás), hátfájás a rekeszcipeléstől, körömgyilkosság, a Velencei-tó esti megpillantása kölcsönbiciklivel, este 8-as (!) lefekvés. Hihetetlen, de eddig kettőből két este borkostolás nélkül telt. Megvan a másnapi cél!
