Jól sejtem, talán nem vagyok egyedül, ha azt érzem, hogy én is kérdőjellel indulok neki a vidéki kalandomnak. Noha jogászként agrár- és vidékfejlesztési joggal is foglalkozom (és már-már szenvedélyesen rajongok ezért a területért) azért ez az mégis merőben más, mint nekiveselkedni az agrár-életformának úgy, hogy előtte soha nem volt közöm hozzá. Persze, minden az újdonság örömétől szép, na és pont ettől kaland. ;-)
Ezzel az érzéssel érkezem meg vasárnap este az én személyes vidék-kalandom helyszínére, az L. Simon Borászatba, Agárdra. Megérkezésemkor rögtön sikerül találkozom a fogadó gazdámmal, L. Simon Lászlóval. Tekintettel arra, hogy ő a kulturális államtitkárunk, meglehetősen elfoglalt, így viszonylag rövid ideje van arra, hogy engem eligazítson. Azért megmutatja, hol fogok élni az elkövetkező napokban, hogy mikor kell kezdenem… Khmmm...Az időpont ismeretében kiült az arcomra a kétségbeesés. 5.45-re harcra készen kell gyülekeznem nekem is a többiekkel. Meg kell valljam, sajnos nem erényem a pontosság és reggel 8-ra sem vagyok képes odaérni sehová, úgyhogy itt az első akadály, amit fogalmam sincs, hogy fogok holnap reggel pontosan teljesíteni. :-)
A tőlem megszokott „természetességgel” a nálam szokásos magassarkú – szoknya (rózsaszín bőrönddel megspékelve) kombinációban érkezem. Kritika nélkül is érzem, hogy mindennek nézek ki, csak épp fizikai munka végzésre alkalmasnak nem. :-) Fogadó gazdám ennek megfelelően azért búcsúzáskor odaszúrja, hogy reméli, van más cuccom is és holnap nem egy kívánok megjelenni… :-P
Hát, így kezdődik. Welcome, Barbie… :-)
