2012.07.11 Reggel 6:30kor már érkeztem. Reggeli majd indultunk kaszálni a napraforgó táblákhoz. Gyomirtó, gyomirtó de azért csak kijön pár szál parlagfű, s ha azt az ember nem tünteti el, súlyos pénzeket kel érte fizetni.
Kint a földön még egy gyors „tízórai” aztán neki veselkedtünk…. Tudok én kaszálni, de rossz kaszával nem annyira ment. Nem én kaptam a legjobbat:D de azért próbáltam helyt állni :D
13 óra tájékán észbe kaptunk, hogy már jól elment az idő, de szerencsére végeztünk is.
Ebéd azt egy kis locsolás és segédkezés a háztájékán.
3kor jött a telefon, hogyha nincs jobb dolgom mehetnék kezdeni dinnyézni. Hát mondom, miért is ne. Gyors zuhanyzás hunytam egy 10 percet majd indulás Kunágotára, Süli Ernőhöz.
Egyből fel a platóra. Többiek már javában dolgoztak. Épp egy kereskedőnek pakoltakbe 6 kg feletti dinnyéket. Egy pillanat alatt, olyan koszos lettem, mint a többiek, pedig ez csak egy kis bemelegítés volt.
Ettől a pár dinnyétől már éreztem a hátamat….
Elindultunk Meggyesre mert ott állt már Ernő édesapja egy jó nagy platónyi dinnyével a nagykereskedőnél.
Jó sok dinnyetermelő már ott állt sorban, s várakoztak, hogy lepakolják a dinnyéjüket.
Fel a platóra … dinnyék csúsztak, mint a fene, aztán szépen legurítani az összest a futószalagra. Dinnye fel, gurítani le, és ezt vagy 1000 szer megismételni.
Lassan láttuk már az alját is a platónak. Aztán már csak a fele volt. Negyedénél már szusszanni kellet, mert a derekamba olyan fájdalmak voltak, mint valami súlyemelőnek az olimpiai emelés után.
Nagy nehezen, azért sikerült leküzdenünk a sok dinnyét.
Egy rövid méricskélés után, árakkal variálás után a kereskedő kimondta rá az árat, majd irány már vissza Kunágotára .
Vacsora, beszélgetés a szülőkkel majd irány vissza Dombiratosra.
