Másnap egy új területre vittek minket házigazdáink, amit a család az enyészet állapotában vásárolt meg és igyekszik feltámasztani. A tőkék jórésze elpusztult, mivel nem foglalkozott a területtel a korábbi gazdája. Új tőkék telepítésébe fogtak Laciék, ami költséges és lassan megtérülő befektetés, 3-4 évig is eltarthat, amíg termőre fordulnak, addig viszont sok kézimunkát és növényvédő szert kell rájuk fordítani. A feladatunk ezen a napon frissen telepített tőkék kapálása volt, ami az előző napi melegből kiindulva nem ígérkezett könnyű munkának. A kis 30-40 cm magas tőkék környezetét meg kellett tisztítani a gyomnövényektől, amik elhasználják a rendelkezésre álló tápanyagokat. Ezt a munkát a délelőtt folyamán befejeztük, majd az öregebb tőkék kifejlett lombozatát igazítottuk be a tőkék között húzódó dróthuzalok közé. Elégedetten szemléltük munkánk eredményét, a tőkék szép rendben álltak.
Laci elmondta, hogy egy-két nap alatt kapaszkodó kacsokat eresztenek a vesszők és az általunk meghatározott pozícióban fejlődnek tovább. Ezen a területen egyébként Medina nevű szőlőfajta található, amire jellemző, hogy virágának illata édeskés, parfüm jellegű. Bár a virágzás ideje már elmúlt, találtunk néhány illatos ‘másodvirágot’. Nagy volt a meleg aznap is, de jó volt a szabadban lenni és azzal a jó érzéssel távoztunk a szőlőből, hogy ma is foglalkoztunk a növényekkel, akik ezt minden bizonnyal meg fogják hálálni a szüret idején a gazdának. Joli néni finom ebéddel várt minket, mint minden nap.
Délután eljutottunk a városi strandra és városnézést is terveztünk, amit elmosott az eső, de látva házigazdáink örömét az ‘égi áldás’ kapcsán mi sem szomorkodtunk emiatt. Jó volt beszélgetni Laci bácsival és Joli nénivel egy pohár fröccs mellet, míg Laci tudott végre egy kis időt tölteni a feleségével és a gyerekekkel.
