Kalandunk

Fiatal házasokként azért jelentkeztünk erre a programra, mert szeretnénk – „rendes” munkánk mellett – egy kis háztáji gazdaságot csinálni, valahol Pest környékén. Ezért szerettük volna testközelből megnézni, kipróbálni, hogy mennyi napi munkával jár egy ilyen gazdaság működtetése. Egy tanyára jelentkeztünk, mert ez áll a legközelebb a mi elképzeléseinkhez. És most következzen a beszámoló.

1. nap (vasárnap este)

Istenhozott pálinka
és hol a fürdőszoba?

A tanya, ahova megérkezünk, Siklóson   van, Pécstől nem messze. A kezdeti puhatolózó ismerkedést felpörgetjük egy „Istenhozott pálinká”-val, majd megerősítjük még eggyel…:-), aztán megnézzük Misi birodalmát. Misi , a házigazdánk erdész,  a tanya mellett erdőgazdálkodással is foglalkozik, de az igazi szenvedélye: a lovak, méghozzá a Gidran-lovak. Ezek gyönyörű sárga (laikusoknak barna:) lovak, arab telivér és mezőhegyesi magyar kancák leszármazottai.
A lovakon kívül vannak még a tanyán kecskék, tyúkok, nyulak, mangalica disznók és malacok, libák, macskák, két racka juh, gyöngytyúkok és egy kutya.

Végigjárjuk a tanyát, bepakoljuk a szobába a cuccainkat, és mivel a tanyán nincs fürdőszoba, átmegyünk Misi házába, Harkányba fürdeni. Akkor még nem tudtam, hogy először és utoljára az egy hét alatt:) Na de erről még mesélek…
Éjfélre érünk vissza a tanyára, és lefekvés előtt Misi mondja, hogy másnap reggel 6-kor kezdünk, tehát ébresztő 5:45-kor…

2. nap (hétfő)

lehetne ebédre mondjuk gyöngytyúkleves?
ördögvér

Pár perce feküdtünk le és máris kelni kell… Barna persze friss és üde (ő pacsirta), én meg azt sem tudom, hogy hol vagyok. Misi ágyas pálinkával fogad minket. Éhgyomorra? Aztán minden mindegy alapon leküldök egy kupicával és érzem, ahogy kellemesen felmelegít. Iszunk még egy jó forró teát is, aztán irány a munka. Az állatok etetésével kezdjük. Ahogy hátramegyünk az udvarra, a kakas rázendít, kórusban kárálnak hozzá a tyúkok, a szomszéd ólban a libák jelzik, hogy ők is felébredtek, a mangalica disznók mély, reszelős baritonja mellé bekapcsolódik a kecskék szopránja és ezt a gyönyörű kórust hirtelen megzavarja egy disszonáns hang. Te jó ég, mi ez? A gyöngytyúkok. Misi azt mondja, hogy a gyöngytyúkok a legjobb házőrzők, mert még a patkányokat is elijesztik a borzalmas rikoltó hangjukkal. Hát ezt meg tudom érteni. (Vajon hogy lehetne, legalább egy percre elhallgattatni őket?)
Az állatok lármásan követelik a reggelit. Misi elmagyarázza a magtárban, hogy ki mit kap. A kukoricát meg a búzát felismerjük, de a zabot és árpát már kétszer is meg kell nézni reggel 6-kor, hogy melyik-melyik. Hihetetlen öröm az állatokat etetni, a nyulak hersegve habzsolják a káposztaleveleket és a zabot, a tyúkok zuhanórepüléssel vetődnek a búzára, a libák méltóságteljesen szemezgetik a kukoricát, a malacok visítva, csámcsogva szürcsölik a moslékot, a lovak pedig horkantva követelik a zabot.

Aztán eszünk mi is: szalonnás tojást és stifoldert. A stifolder egy nagyon finom vastagkolbász, amit Misi mangalicából és maga lőtte szarvashúsból készít.
Reggeli után folytatjuk a munkát az istállók kiganajozásával, ami nyolc lónál jó sok munka. Körülbelül az első fél óra után a vasvillázástól szép kerek vízhólyagok képződnek a tenyeremen; érdekes, Barnának nem. A kimert trágyát, trágyás szalmát talicskával az udvar másik, jó messze lévő végébe hordjuk. Van olyan istálló, ahonnan 12 talicskával hordunk ki. Barna a széna-szalmával van úgy, mint én az árpa-zabbal, igen…igen… a szalmát a lovak alá, a szénát meg eléjük tesszük, de melyik melyik is…?:)
Délben megitatjuk az összes állatot. Döbbenet, hogy egy ló napi kb. 30 liter vizet iszik. Az esti etetés után bográcsozunk. Misi fantasztikus vaddisznópörköltet főz, pár vendéget is hív, az italokat pedig két szomszédos borosgazda barátja, Tibor és Attila hozzák. Nagyon jó fehérborokat, cuvee-t, rozét és isteni vörösbort iszunk, amit ördögvérnek hívnak. Mivel Barna bornemissza, ezért az ő adagját is én iszom meg, nehogy valaki is megbántódjon:)

3. nap (kedd)

„ne sajnálja Szandikám, mert akkor nem tud meghalni!”
csöbörrel vödörbe

Na, a ma reggeli pálinkáról lemondtam, mert még élénken él bennem a tegnapi ördögvér emléke. Barna megint friss, üde, tettre kész és persze szemrehányóan néz rám.
A reggeli etetés, trágyázás után a sok-sok trágyát, amit az udvar végében gyűjtögettünk, felpakoljuk egy nagy utánfutóra és kivisszük Misi földjére, ahol nekiállunk lepakolni. Ez kellemes munka lenne, ha nem tűzne a nap és nem lenne 35 fok. Úgy érzem soseleszvége. Végül Barna megszán és a nagy részét ő vasvillázza le.
Mire hazaérünk, látjuk, hogy megérkezett Misi édesanyja, Marika néni. Ő gyakorlatilag itt él és vezeti a tanyát. A ma délutáni program: csirkevágás. A csirkéket, mint ahogy az összes állatot, saját fogyasztásra tartják, de néha a szomszédok is rendelnek egy-egy csirkét, úgyhogy ma nyolc csirkét vágunk. „Vágunk”, hát szép ez a többes szám, de Marika néni az, aki levágja őket, míg én az első vágás után a konyhában ülve gyűjtök erőt, hogy újból kimenjek az udvarra. Marika néni hátrafogja a csirke nyakát, kicsit megtépkedi a tollait, majd nekiáll elvágni késsel a nyakát. Az egész elég gyorsan megy, de az első csirke még sokáig vergődik a porban… én bemegyek a konyhába leülni egy kicsit... „Ne sajnálja Szandikám, mert akkor nem tud meghalni!”- mondja és nekilát a következőnek. A kopasztásban már én is részt veszek, együtt tépkedjük a leforrázott csirkéről a tollat és amikor szép tiszta, akkor nekiállunk belezni. Először levágjuk a fejét, majd megnyitjuk a mellénél és kihúzzuk a begyet. Aztán megfordítjuk, levágjuk a püspökfalat feletti mirigyet, azt eldobjuk, aztán bevágjuk a püspökfalat alatt, jó nagy rést csinálunk, benyúlunk es kihúzzuk az összes belsőséget. Őrület, hogy egy mozdulattal kijön minden, csak a szívért kell még egyszer benyúlni. Amikor a zúzáját kettévágjuk, látni, hogy tele van mindenfele emésztett magokkal, a begyében pedig még ott a reggeli kukorica. Büszke vagyok magamra, hogy sikerül tartanom a tempót Marika nénivel, aki miközben bontja csirkét, még az enyémet is figyeli és segít egy-egy szóval, hogy mit hogyan csináljak.
A macskák az asztal alatt várják a beleket, a begyet és mindent, ami lehullik.

A belsőségekből egy jó pörköltet főzök, Marika néni pedig nagyon finom házi nokedlit csinál hozzá. Míg főzünk, Barna megitatja az összes állatot. Az ebédet finom fröccsel öblítjük le és milyen jól esne ledőlni egy kicsit…de megeredt az eső és látjuk, hogy a hátsó lóistállókba ömlik a tetőről a víz. A tetőt borító fólián lyukak vannak és ott dől befelé a víz. Én beleugrom Misi hétmérföldes gumicsizmájába, Barna bakancsot húz és merjük, vég nélkül merjük csöbörrel vödörbe az istálló levét…Közben a vízhólyagjaim kifakadtak és most áznak a „lében”. A lovak kintről kíváncsian nézegetnek befelé. Remélem, értékelik, hogy frissen felszalmázott istállóban fognak aludni.
Az esti etetésnél megismerkedünk két szomszéddal, Erzsivel és Janival. Jani hoz egy kakast, amit Marika néni levág, én a rutinosok könnyedségével kibelezem:). Megvan a holnapi ebédünk.
Az esti fürdéshez alig van erőnk. A gázon kell vizet melegíteni egy nagy kondérba, amit beleönt az ember egy lavórba és hidegvízzel keverve máris kész a fürdővíz. Hát, nem egyszerű egy kicsi lavórban pl. hátat mosni.

4. nap (szerda)

itt a kecske, hol a kecske?

Misi reggel elutazik nyaralni a családjával, mi pedig maradunk hármasban Marika nénivel. Indul a nap. Etetéssel kezdünk, az állatok már türelmetlenül várnak, nagy a hangoskodás a tyúkok felől (a kakas), a disznók lármásan követelik a reggelit, a kórusba bekapcsolódnak a kecskék is, na és a gyöngytyúkok…említettem már a gyöngytyúkokat?! Egyedül a nyulak csendesek, de amíg pucolom a nyúlketreceket, a kezemmel kell visszatartanom őket, nehogy kiugorjanak. Barna a lovakat eteti, viszi a zabot, és vasvillával hordja a sok szénát. Marika néni a malacoknak és a disznóknak keveri össze a moslékot. Elmeséli, hogy a három legkisebb vörös malacnak (most három hónaposak) az anyja elpusztult a születésük utáni reggelen, ezért ő etette őket cumisüvegből hosszú időn keresztül. Mostanra szépen megnőttek. Amikor megkapják a moslékot, egymáson keresztül mászva gázolnak bele, lökdösődnek, boldogan csámcsognak, miközben a hátul lévő malacok visítva követelik, hogy ideiiiiiiis, de azonnal.

Barna a lovakat eteti, kezdi a hátsó istállókban lévő csődörökkel: Rátarti, Rubikon, Ántáresz es Rezgő, utána az első istállóban lévő kancák: Árvácska és Aranyvirág kapnak. Végül a szomszéd istállóban lévő két vemhes kanca; Rebeka és Brodina  kerülnek sorra.
Mikor mindenki evett, akkor ülünk le mi is reggelizni. Gyönyörű friss tojásból sütünk rántottát, finom házi jellegű kenyeret eszünk, paradicsomot, uborkát, hagymát, na meg az elmaradhatatlan stifoldert. Reggeli után kiganézzuk az istállókat egytől egyig, felszalmázzuk, es kiengedjük a csődöröket az udvarra futni. Most, hogy hárman dolgozunk és minden istállót minden nap kitakarítunk, így istállónként kb. 4 talicska ganét hordunk ki, ami jóval kevesebb, mint az első napi adag.

Délben kakaspörköltet eszünk, és egy fröccs mellett beszélgetünk Marika nénivel. Aztán pusztán szorgalomból, vagy mert a városi szépérzékünk ezt diktálja, kipucoljuk Barnával a csirkeudvart, ahol sok régi autógumi, redőny, meg egyéb lim-lom kallódik. A kecskéket pedig kivisszük legelni a közeli akácosba, ahol hosszú madzagokon kikötjük őket és lehajtunk nekik egy csomó akácágat, hogy elérjék.

Az itatás után Marika néni megkéri, hogy nézzük meg, nem gabalyodtak-e bele a bokrokba a kecskék. De bizony. Barnának még sikerül kibogozni kettőt, de az enyém valahogy elszaladt, miközben lecsatoltam a nyakáról a nyakörvet. Kergetjük egy darabig a szúrós akácosban… de hiába. Ezért aztán betereljük az összeset, na akkor persze jön a szökevény is a többivel. Barna kárpótlásul rengeteg akácot vágott nekik, amit betettünk a kenneljükbe. Holnap náluk csinálunk nagytakarítást.
Hosszú nap után jön az esti fürdés öröme… vízmelegítés, belemerjük a lavórba… az akáckarolások helyét nagyon csípi a szappanos víz.

5.nap (csütörtök)

kecsketej

A mai reggel is a szokásos rutinnal (etetés, itatás, ganézás)  indul. Érdekes, hogy mire túl vagyunk a reggeli etetés-itatáson, úgy érezzük, hogy már biztos dél van, közben még csak kilenc óra. Reggeli után csavargunk egyet a faluban Marika nénivel, megnézzünk a szomszédos gazdaságokat.

Az egyik szomszédnál gyönyörű kakasok  és mangalicák vannak, egy másik teheneket tart, a harmadik meg nyulakat (számunkra meglepő körülmények között: kibelezett minszk hűtőkben). Jani, a szomszéd, finom friss házi túrót hoz nekünk, délben túrós tésztát ebédelünk. Délután alaposan kipucoljuk a kecskeólakat, ahonnan a trágya mellett sok limlomot, deszkát, drótot hordunk ki. Este Marika néni irányítása alatt megpróbálunk kecskét fejni. A két kisgida nem sok tejet hagyott, de azért egy pohárral sikerül kifejnünk. Nagyon finom íze van.
Este kukoricát főzünk, és fáradtan dőlünk ágyba.

6.nap (péntek)

mindjárt vége:((

Erre a napra már rányomja a bélyegét, hogy tudjuk, ez az utolsó előtti. Megbeszéljük Marika nénivel, hogy  a holnap reggeli etetésen még itt vagyunk és csak a kora délutáni busszal indulunk majd haza. Délelőtt lemegy a szokásos napi rutin, majd újdonság következik: Misi segítsége nélkül kell a kancákat kiengednünk az istállójukból a karámba, hogy végre szaladgálhassanak egy kicsit. Ez nem tűnik túl bonyolultnak, a karám talán 20 m-re ha van az istállótól. De mikor kinyitottuk a karám, majd az istálló ajtaját, és nekilódultak a lovak, megéreztük, hogy csak jólneveltségükön múlik, hogy a karámba mennek és nem máshova; hogy mi ott fityegünk a kantár végén, az csak dísz… Szerencsére a lányok (a kancák:-) nem élnek vissza erőfölényükkel és a karámban felszabadultan viháncolnak (és provokálják az istállóban lévő fiúkat). Az esti visszaterelés annyival egyszerűbb, hogy a vacsorát bekészítjük az istállóba, ami még a szabadon kószálásnál is nagyobb vonzerőnek bizonyul: így minden gond nélkül vissza tudjuk őket terelni éjszakára.

7. nap (szombat)

búcsú…

Utolsó nap is a rendes napi rutinnal kezdünk: etetés, itatás, ganézás, majd a jól megérdemelt reggeli. A mai penzum ezen kívül még: ennivalót kell hoznunk a városból a disznóknak. Mostanáig kitartott, amit Misi hagyott raktáron, de hétfőig már nem lesz elég, s nem akarjuk Marika nénit egyedül hagyni a cipekednivalóval. Egy bájos kis retro kordélyt bányászunk elő a tanya kimeríthetetlen raktárából és nekiindulunk. Nagy szerencsénk van: se a nap nem tűz, se az eső nem esik – még… Csak visszafelé jövünk rá, milyen könnyű is volt az üres taliga odafelé, és hogy mennyivel könnyebb az élet autóval.
Aztán a jó ebéd után lassan elbúcsúzunk; nem csak Marika nénitől: útközben az összes eddig megismert szomszéd kijön, hogy elköszönjön. Még frissen sütött pogácsát is kapunk útravalónak. Mi magunk is meglepődünk: sokkal nehezebben megy a búcsú, mint egy hete gondoltuk volna…

Konklúziók

• Nagyon nagyon jól éreztük magunkat és sokat tanultunk a vidéki életről és magunkról ez alatt a hét alatt.
• Lovat csak akkor fogunk tartani, ha lovas terápiával foglalkozunk. Puszta hobby-állatként jóval több időt és pénzt emészt fel, mint az összes többi állat együttvéve.
• Ha az ember józan mennyiségű és jól összeválogatott fajtájú állatot tart, az egyelőre vállalható mennyiségű munkának tűnik még számunkra is.
• Az ideális lakóhely számunkra a középesen nagy település közelében lévő tanya.