Farmfitness és kockahas (összegzés és végítélet)
Az első nap után jöttek a második, harmadik, negyedik nap izgalmai. Észrevétlen száguldott az idő, alig eszméltünk úgy összementek a korábban tágas hétköznapok és az azokat elválasztó közök. A koránkelés egyre nehezebben ment, pedig nem a megszokott pesti romkocsmákban és házibulikban töltöttük az éjszakákat.
(Ennek ellenére reggel mégis hasonlóan kipihent voltam.)
A barackszedés projekt másnap is folytatódott, szintén a traktorral hordtuk be a ládákat a barackosból a farmra. Az izomláz miatt sokat gondolkodtunk, hogy maradjunk-e a pakolásnál vagy cseréljük el a nemes feladatot egy másikra, végül újra az erősödést, a farmfitness e már ismert és bevált gyakorlatát választottuk. Már csak azért is, mert otthon Danival mindketten megígértük, hogy látszani fog rajtunk a vidéki környezetben eltöltött idő. Ismerőseim kockahasat szerettek volna látni, mások olyan félmeztelen fotókat, ahol a feszülő mellizmaimon megcsillan a verejték. Nagy volt az elvárás, ezért mindent megpróbáltam…
Az idő azonban kegyes volt, így csak néhány órát pakoltuk a ládákat. Az eső elől a pincébe menekültünk, ahol a hordókat kellett előkészíteni a szüretre. Páccal kenegettünk, piros festékkel festegettünk. Majd a délutáni napsütés újra felcsalt minket a felszínre, így a munkaidő végéig (17 óra) a legújabb telepítésű szőlőben szedtük le a felesleges oldalhajtásokat (hónaljazás) és 8-as kötéssel rögzítettük a tőkéket, hogy szépen és biztonságban nőjenek.
Ez a három munkafolyamat ismétlődött meg a hátralévő napokban. Az is kiderült így, hogy a látszólag laza hajolgatós, guggolós fitness gyakorlat (kötözés) képes komoly izomlázat okozni, így nem csak felsőtestileg, karilag erősödhetünk, hanem lábaink is szépen megizmosodnak a kitartó földközeli munka közben.
A napok múlásával Simon gazda aggodalma is csökkent, látva, hogy viszonylag jól megálljuk a helyünket, nem menekültünk haza hajzseléért a második napon. Ezért volt szerencsénk megkóstolni a ház nemes italkészleteit, így picit belekóstoltunk a borba és az igazi élményt jelentő pálinkákba is, természetesen csak mértékkel.
Az utolsó munkás nap barackszedéssel telt, a fa alól gyűjtöttük össze a lehullott barackokat, hajolgatás és guggolós gyakorlat, kiegészítve némi karerősítéssel. (Közepesen nehéz, otthon is végezhető gyakorlat.)
Igaz, hogy a kockahas még mindig távoli cél, de azért a farmon töltött idő nem múlt el nyomtalanul, erről pedig a fotók: https://picasaweb.google.com/108139667931096207330/VidekKaland?authuser=0&feat=directlink mellett az újságírók is gondoskodtak. Forgatott nálunk a TV2 Tények (http://tv2.hu/tenyek/video/tenyek-este-teljes-adas-2011-07-21-csutortok ) a Duna TV Gazdakör című műsora, amelyben jól elírták a nevemet... írt rólunk egy cikket a Fejér Megyei Hírlap is: http://fmh.hu/cimlapon/20110722_videk_kaland.
Ha összegeznem kéne három szóval a közel egy hetes kalandot, akkor a tapasztalat, tolerancia, tisztelet szavakat választanám. Tapasztalat, mert kis rálátást kaptunk arra, hogy milyen vidéken a mezőgazdaságban dolgozók élete, milyen munkát végeznek, milyen problémákkal szembesülnek nap mint nap. Tolerancia, hiszen kicsit megismertük, elfogadtuk és nagyon megkedveltük egymást olyan emberekkel, akik nagyon más körülmények között, más értékrend szerint élik életüket. Végül a legfontosabb a tisztelet, ami pedig ennek az elképzelhetetlenül nehéz és kiszolgáltatott életformának szól és amiről mi nagyvárosi emberek gyakran hajlamosak vagyunk teljesen elfeledkezni.
Tiszteljük és szeressük a vidéket! (Függöny) Erre igyunk! (Koccintás hallatszik, kar elvonul) Külön köszönet gazduramnak a fantasztikus házi barackpálinkáért! (ami sajnos időközben elfogyott…)
