I. nap: Ne rázd a fát! Feszülő izmok és csöpögő izzadtság
Misztikum és tisztánlátás (bemelegítés)
Már a felkészítő napon becsípődött egy gondolat, mely arról szólt, hogy a vonatablakban elrobogó idilli szalmabálák, kukoricások mögött van az igazi vidék, ahová - a színházi kulisszák mögé beleső kíváncsi gyerekekhez hasonlóan – mi is bekukucskálhatunk rövid időre a program révén. Mire lesz elég ez a néhány nap? Egy könnyed, néhány éjszakás kaland lesz csupán, vagy egy életre szóló élmény? Ezeken gondolkoztam Agárd felé a vonaton.
A fejem tele volt képekkel arról, hogy milyen a vidék, ezekből válogattam. A képtáramban a falusi idill elcsépelt, sztereotip képei, reklámok idealizált foszlányai és néhány saját emlékkép lapult. Vetítettem magamnak és vártam, hogy az új tapasztalatok véglegesen felülírják ezeket a hamis képeket, valódi teret, mélységet, szagokat adva a csalóka két dimenzió mögé.
Szalmakalap, naptej és ásványvíz
Kedden hajnalban kevesebb gondolattal és több izgalommal ébredtem pontosan hajnali 5 órakor, mondanom sem kell, hogy normális napokon ebben az időpontban általában a jobb oldalamról szoktam a balra fordulni. Meglepetésemre Simon gazda 5.45-kor a gazdasági épület előtt várt minket. Minden emberét kézfogással üdvözölte és saját maga adta ki az aznapra szóló feladatokat is. Ez kedden a három hét után még megmaradt sárgabarack leszüretelése volt. Mivel látszott, hogy napos idő várható, így Danival mi is csak a legfontosabb kellékeket vittük magunkkal: a szalmakalap mellett naptejet és ásványvizet, ami meglehetősen vicces benyomást alakíthatott ki rólunk a helyi munkaerőben, bevallom így visszagondolva teljesen érthető volt a reakciójuk.
Mi puhány pesti legények aznapra a rakodás feladatát kaptuk. Ez azt jelentette, hogy egy traktor után kötött utánfutón vittük ki és osztottuk szét a rekeszeket a szedőknek, majd amikor megteltek átlagban 10 kiló érett barackkal, akkor azokat felpakoltuk a kocsira.
A szedőket (ne rázd a fát!) és a rekeszek összeírását Zsóka néni és Márti felügyelte, ők gondosan szemrevételezték a rekeszeket és döntöttek a ládákban található barack sorsáról: étkezési, lekvár anyag, vagy cefre. Mi őket követve pakoltuk a ládákat, izmaink feszültek miközben fenekünkön is csurgott a naptejjel kevert izzadtság.
Este 8 óráig a barackos és a telep között megtett 4 forduló alatt több mint 600 rekeszt mozgattunk meg, aminek eredménye volt, hogy karjaink és vállaink estére egyre intenzívebben éreztettek, hogy ők is hozzánk tartoznak. A pakolásnál is megrázóbb volt maga az út a barackosig, ami egy pillanat alatt világossá tette számunkra, hogy honnan ered és mit is jelent az, ha az ember útja rázósra sikerül. Este nem volt gond az alvással – egészen biztosan a jó levegő miatt - a fürdés és vacsora után kb. 9 órakor elnyomott az álom és reggel 5 óra ismét egy szempillantás alatt elérkezett.
további fotók itt: https://picasaweb.google.com/108139667931096207330/VidekKaland?authuser=0&feat=directlink
