Péntekre visszatértem a régi ritmusba, korai kelés, reggeli, majd Benedek Orsi kanyarodik be értem. A kisbusz raktere megpakolva a tegnap teleszedett ládákkal, a kocsiban málna illat terjeng.
Eger felé vesszük az irányt, itt két kisebb árusító helyük is van Orsiéknak, ahol az éppen aktuális gyümölcsüket tudják árusítani - szamócát, meggyet, most pedig málnát. Kipakoljuk az áru felét az első helyen, plusz saját készítésű szörpöket: fekete ribiszke, meggy és málna, illetve lekvárt. A maradékot a következő helyen rakjuk le, majd várjuk a vevőket.
És várjuk, és várjuk, mert csak lassan szállingóznak. Talán a hűvös idő rettenti el az embereket, vagy mindenki nyaral már? Pedig nehéz ellenállni a szép málnák csábításának, ahogyan a kis tálcákból figyelnek...
Ebédeltünk egyet a közeli menzán Orsival, utána körülnéztünk az egri piacon, milyenek az áruk, aztán még tettem egy kört Eger belvárosában, a sétáló utcán, ha már erre járok. Lassacskán, de azért fogy az árunk, és a nap végére a málna nagy részét azért el tudjuk passzolni, és a vevők is elégedetten fogyaszthatják a friss gyümölcsöt. Én is így kóstoltam bele a direkt értékesítés menetébe.
Visszaérkezvén Nagyrédére összepakoltam, mivel már senki nem volt ott, így csak Bundástól tudtam elköszönni, majd Orsi kivitt a gyöngyösi buszállomásra. Úton vissza, "a nagy falu" felé rendezgettem gondolataimat, mennyi mindent is csináltam, láttam, hallottam, tapasztaltam az elmúlt napokban. Az biztos, hogy nagyszerű élményekkel gazdagodtam, amikre mindig is emlékezni fogok, és elkísérnek még egy darabig. Írom ezt, közben az ajándékba kapott szörpökből a fekete ribiszkéset kortyolom szódával, és már vágyódok is vissza…
