Először is elnézést kérek, hogy csak most jelentkezem. Gilicze Zsolti tanyáján ugyanis nem, hogy internet nincs, de se áram se vezetékes víz. Így nem volt alkalmam naponta blogot írni az aznapi eseményekről, hanem egy füzetbe jegyzeteltem a legfontosabbakat pontokba szedve. Már amikor még erőm engedte ezt este 10 óra felé. Így utólag tehát igyekszem a legérdekesebb, vagy kedvesebb emlékeimet félig-meddig tematikusan összegyűjteni. Előtte azonban kalandunk kezdete:
Június utolsó hetében többszöri egyeztetés után tudtuk meg Miklóssal, hogy július 4. és 8. között lesz lehetőségünk Gilicze Zsolti tanyáján bepillantást nyerni a tanyasi élet rejtelmeibe. Izgatottan vártuk, hogy milyen is lesz és csütörtök este 40 percig telefonáltam is Zsoltival. A beszélgetés még inkább felkeltette érdeklődésünket, amit a pénteki traktoros mulatság is fokozott.
Vasárnap ebéd után indultunk Hódmezővásárhely irányába, majd a várostól telefonon navigált minket tovább Zsolti, ugyanis a tanya Hódmezővásárhely és Szentes között helyezkedik el. Szerencsére a földutakra való letérés előtt Zsolti kijött elénk, így őt követve sikerült eljutnunk a tanyára. Mint egy óázis a sivatagban, úgy tűnnek fel a tanya magas fái a szántóföldek közül. A sorompónál máris egy kutya fogad minket, aki igazi házőrző típus. Szerencsére nem kerültünk összetűzésbe vele.
Érkezés után megismerhettük Zsolti apukáját Feri bácsit, majd következett a körbevezetés. Végigjártuk az állatokat, a gépeket és a tanya történetét is meghallgattuk. Vacsorára rántott kacsahús és rántott tök, természetesen mindkettő a tanyáról származott. Ugyan Zsolti 10 óra felé szokott aludni menni, este még beszélgettünk, így egy kicsit elcsúszott a fürdés és lefekvés ideje. Főleg, hogy a fürdés vezetékes víz híján egy kicsit körülményesebb. De erről bővebben egy későbbi bejegyzésben.
