Ma ismét a fóliában kezdtünk. A napi terv az egyik telep első termésének leszedése és elszállítása volt a közeli szövetkezetbe. Négykor kelés (máskor ilyenkor még az igazak álmát alszom), utazás, ötkor kezdés. A paprikák szépek és isteni az illatuk, csak ne lenne ennyi belőlük…
Már sokat gondolkoztam azon (az utóbbi időben bőven van időm agyalni), hogy mi viszi ezeket az embereket előre, honnan nyernek erőt és mi tartja bennük a lelket a nehézségek és a kudarcélmények ellenére… a lelkesedés, a szorgalom, vagy a küzdőszellem?!
A kérdésre választ ők tudnának adni, amit viszont én megtapasztalhattam az egy istentelen erős ragaszkodás és kötődés az anyaföldhöz. Mi ezt már sajnos nem így éljük meg:(
Na, de vissza a mai naphoz.
Délben a több száz mázsa (csupán 10 és magam egy „fél” ember munkájának eredménye) szedése után irány a válogató, ami rendkívül hasznos szerkezet. Egy szalag segítségével a paprikák elkerültek a szelektáló medencékhez, ahonnan aztán ládákba gyűjtöttük őket, mértük, raklapokra tettük, címkéztünk. Majd a targonca „feldobta” a ládákat az utánfutóra és irány a felvevőpiac.
Három forduló után öt körül fejeztük be a munkát. Persze, közben érkeztek ám érdeklődő sajtósok, akik elhalmoztak kérdésekkel, kameráztak, jegyzeteltek, végighallgatták életem történetét.
Egészségesen elfáradtam ma is és most, hogy látom mennyi munkával jár ezeknek a zöltségeknek a termesztése, előkészítése, szállítása (kvázi eljuttatása hozzánk, fogyasztókhoz), én is jobban megbecsülöm majd azt, amit máskor csupán egy könnyed mozdulattal leemelek a polcról...
