Hulla vagyok, istentelenül fáradt…
Ma délelőtt csupán néhány órára beállítottak a sátorba paprikát metszeni (metszés = az oldalhajtások lecsippentése a növényről) a gazdaság alkalmazottai mellé. A többiek szinte az egész évüket itt töltik el, nekem, ennek csak a töredéke jutott...
A művelet nagyjából annyiból áll, hogy veszel néhány műanyag ládát és miközben metszel egy kis kocsin tolod magad előtt és beledobálod a letört növényi darabokat. Majd kitolod a fólia előtti placcra, ahonnan aztán összegyűjtik és elszállítják. Önmagában nem tűnik nagy ördöngösségnek, de mindezt a tűző napon, magas páratartalomban, hát, nem „kismiska”! Hiába a nyitott ablakok, a profin kialakított szellőző rendszer, ebben a melegben az egészből nem érzel semmit. És a sorok istentelenül hosszúnak tűnnek, mintha soha nem érnél a végére. Hát, számolgattam rendesen visszafelé a perceket az ebéd idejéig én is. ..
Aztán már csak vonszoltam magam délután, pedig nem volt könyörület, nem volt megállás. Már le volt szervezve az idegenvezetés a szentesi szövetkezetben. Aztán a mai napra jutó forgatás (lassan profi médiaszereplő lesz belőlem) és egy kis gyümölcsszedés - csak úgy levezetésképpen.
Most már saját bőrömön is érzem, hogy milyen is a hajnaltól késő estig tartó igazán kemény fizikai munka!
Csajok, minden elismerésem a Tiétek!!!
