Az egész napos utazás után megérkeztünk Marosvásárhelyre. Ezután a fogadó gazdákkal a Tündér Ilona Vendégházban találkoztunk, ahol nagyon finom ételekkel, italokkal és jó muzsikával vártak ránk, így hosszúra nyúlt az este.
Engem a csíkfalvi Szász család fogadott be egy hétre. Megismertem Szász Szabolcsot, feleségét Erikát, kislányát Zsuzsit, és kisfiát Gergőt, valamint édesanyját Jutka nénit, és édesapját Géza bácsit is. Olvastam, hallottam, de egy magamfajta "városinak" mégis furcsa volt az itteni temperamentummal találkozni és megszokni. Ennek ellenére úgy érzem, hogy sikerült közös hangot találni. Biztos ők is tudnának mesélni arról, hogy milyen volt állandóan kérdésekkel találkozni.
Szász Szabolcs és a szülők zöldség-, palánta kertészettel foglalkoznak. Ottlétemkor csemegekukorica, padlizsán, káposzta, zöldbab szedésében, előkészítésében, és csomagolásában tudtam részt venni, de termesztenek fűszer- és gyógynövényeket, valamint paprikát, salátát, céklát, paradicsomot, hagymát...
A hétfői nap már dolgosan telt. Törökbúzát (kukoricát), káposztát, vinettát (padlizsánt), karfiolt, fuszulykát (babot) szedtünk, készítettünk össze másnapra a szomszédasszonyok segítségével. Elfáradtam a nap végére, mert reggeltől sötétedésig akadt tennivaló. Ahogy Ők mondták, itt nem lehet befejezni, csak félbehagyni a munkát. Az első nap próbáltam nem láb alatt lenni, és figyelve, kérdezgetve besegíteni a munkába. A legérdekesebb talán az új, először hallott szavak megismerése volt.
Kedd délelőtt paradicsom szedés, kötözés volt a program, és csak délutánra értünk a munka nagyobb részéhez, vagyis két másnapi piacra is kellett készülni. A szemerkélő eső után addigra még a nap is kisütött, így a párás meleg levegőtől a szaunázást is letudtam. Ennél még izzasztóbb volt a vinetta szedése, hordása. Elsőre nem látszik hosszúnak a sor, de mikor hordtam ki a termést mintha egyre hosszabbak lettek volna. Kimentünk még fuszulykát szedni, majd "levezetésként" salátát palántáztunk egy kisebb területre. Én a tudásom hiányát a szorgalmammal próbáltam pótólni. Jutka néni, Anci néni és Mari néni türelmesen, kedvesen magyarázta, mutatta mindennek a csínját-bínját. Este a finom vacsora mellett Géza bácsi pedig azt is elárulta hogy ezt bizony csak úgy érdemes csinálni, hogy ha nekifog az ember, akkor kitart a nehézségek ellenére, mert azok mindig vannak.
Szerdán Szeredán piacoltunk. :) A nyárádszeredai piacra korán kell érkezni. Általában nincs problémám a reggeli ébredéssel, de két nap munka után könnyedén visszaszundítottam, így miattam kicsit késtünk is. Kipakolás után Mari néni elárulta az itteni kovászos uborka titkát, és a többi asztalszomszéddal is átbeszélgettük kinek milyen rokoni kötődése van Budapesthez, Magyarországhoz. Közben jöttek a vásárlók, akik már jól ismerték milyen finom csemegekukoricát árusít Jutka néni. Nem sikerült eladni mindent, de ahogy errefelé mondják, kovásznak is kell valami.
Hazafelé megtudtam, hogy mire is szolgál/t a harangláb (a templomtól távolabb egy fa építmény, amelyben a harang függ; innen harangozással értesítik a távolabb lakókat). Számomra ez az egyik legelragadóbb falusi szokás. Felfedeztem benne a hagyományt, a távolságot, az összetartozást, az egységet, a híresztelést és mindent amit nekem egy falu jelképez.
Finom töltött paprikát, és gombócot készített Jutka néni ebédre, majd vinettát szedtünk. A szokásos fotózkodás és a gyors interjút követően kukoricáztunk a vendégekkel, és indultunk is a Tündér Ilonába, ahol vacsorával vártak, és estig beszélgettünk.
Csütörtök reggel kukoricatöréssel indult a nap, hogy a meleg előtt végezzünk. Nem jár a szél a sorokban, a nap pedig egyre erősebben süt. Mikor megtelt a remorka (utánfutó), bementünk zsákolni, Attiláék pedig kimentek még szedni. Dél magasságában már nagyon meleg volt, így minden elismerésem az övéké, mert véleményem szerint igencsak embert próbáló munka.
Ebéd előtt elmentünk megnézni a Gabriella Tejfeldolgozót, mert a tejföljük elképzelhetetlenül és leírhatatlanul finom. Tényleg összehasonlíthatatlan, ezért meg sem próbálkoznék most a körbeírásával, ezt meg kell kóstolni!
Ebéd után kukorica hántolás várt ránk. Este pedig meglátogattam Anci néniéket a szomszédban, ahol egy jó beszélgetés közben végigkóstoltam a pálinka repertoárt - nem meggyes, kicsit meggyes, nagyon meggyes :) -, és még zakuszkát (zöldséges krém) is kaptam ajándékba.
Péntek reggel elsétáltam a nyárádszentmártoni templomhoz, aminek a tornya a kert végében fénylik. Hétfőn és csütörtökön harangoznak, így csak kívülről tudtam megnézni a templomot; de sebaj, kimentem a falu határára a kanyargós Nyárádhoz. A táj meseszép. Nincsenek végeláthatatlan gabonatáblák, csak egymás után szorgosan sorakozó földek, amiket körülölelnek a dombokon lévő erdők és legelők. Jó hallgatni a csöndet. Érezni a lelket. Észrevenni a reggeli harmatcseppeket. Figyelni ahogy a nap egyre magasabbra emelkedik. Nyugalmat találni.
Napközben elmentünk a két tündéri gyerkőccel, Zsuzsival és Gergővel a Nyárádmenti Napokra, vagyis inkább a játszótérre :) Délután pedig következtek a kötelező előadások a hét lezárásaként.
Este elbúcsúztam a családtól és kaptam tőlük pálinkát, illetve még a piacról rahatot (édesség) és kézi habverőt. Nagyon örülök, hogy megismerhettem Őket, és köszönöm, hogy megosztották velem házukat egy hétig. Jutka néninek pedig külön köszönöm a melegszívű vendéglátást. Minden jót kívánok nekik, és remélem lesz még alkalmam visszatérni. Ki tudja, talán még szedni is beállhatok.
Hogy mit tanultam? A sok új recepten, hozzáálláson, tiszteleten, életbölcsességen, túl...
Mezőgazdasági oldalról számítottam a fizikai munkára. Az sem ért váratlanul, hogy ez egy végtelenített munka, ahol nincs megállás, ha dologidő van. Azt viszont érdekes volt látni, és nem gondoltam, hogy ennyire sok időt és energiát elvesz az értékesítés. Valahogy mindig csak a termelés szépségét láttam. Ennyi idő alatt nem lehet megtanulni, de megtapasztalhattam, kipróbálhattam mi történik a földeken. Mikor Géza bácsit az előveteményekről faggattam, nagyon sok év tapasztalata köszönt vissza, és egyenlőre félek, hogy ezt nem lehet tanulni, csak bele születni, és lassan ellesni. Ugyanakkor minden nap úgy tértem nyugovóra, hogy örömmel töltött el a munka.
Emberi oldalról hatalmas élményt jelentett az itt élő emberek megismerése. Teljesen más neveltetés, látás- és gondolkodásmód, amit turistaként nem tapasztalhattam volna meg. Olyan értékek mentén élnek, amik keretet és támpontot adnak, hogy ne vesszünk el ebben a világban.
Lenyűgözött a táj és megragadott az itt folytatott életmód, gondolkodás és gazdálkodás, mert egyszerűen szép.
És aki nem hiszi... járjon utánna.
