Gálos Anna blogja

Az utolsó felvonás

A csütörtök esti nagy buli utáni romeltakarítást végeztem reggel. Volt valami hihetetlenül megnyugtató a helyzet egyszerűségében. Miután este az egyetlen tűzgyújtó készülékünket is sikeresen likvidáltam egy pohár tokajival nehezen tudtam elképzelni, hogy egyáltalán sikerül majd meleg vízzel elmosogatnom a tegnapról ott maradt csetreseket.

2016.07.28. Nyárádremete

Gyorsan indult a reggel ma is. Már-már rutin szerűnek éreztem ahogy indult a nap.
Fejés után a juhászok kihajtottak, és Levente nekiállt elkészíteni a sajtot, majd az ordát. A folyamatot végig figyeltem, ahol tudtam segítettem, de ez olyan egy emberes dolog.

2016.07.27. Nyárádremete

A gyorsan sokat, tipokus eseten áll fen ebben az esetben hisz éjjel 11 felé megy el az embet aludni, s aztan szolíd füttszóra ébred 4:30kor. A fiúk szétválasztják a kosárban a fejős juhokat a bárányoktól, aztán 5 felé kezdetét veszi a fejés. Mivel készültünk a piacra is most nem hagyták, hogy csillogtassal fejő tehetségem, haladni kellett.

2016.07.26.

Nehezen találom a szavakat, persze nem csak azért mert kellőképpen elfáradtam. Ma reggel Levente jött értem szekérrel. Mondta, hogy felmegyünk a hegyre s megnézzük, hol legelnek a juhok. Felfele utunk is már-már kalandosnak mondható, de emellett filmbe illő helyeken vitt felfelé. Egy lóerővel, zab hajtással baktattunk felfelé a víz kimosta hatalmas kövek hátán s minimun 45 fokos meredekségen.

Az a bizonyos első...

Ez a nap is eljött. Gyorsan sokat aludva, nem túl korán ébredve, reggeli készülődés letudva.
Szépen lassan megismerkedem a család többi tagjával is, bár a névmemóriám hagy némi kívánni valót maga után. Amint reggel Levente megérkezett a tejjel, amit fentről hozott a juhoktól, még szétnéztünk a ház körül, majd vissza indult a kis csapat mostmár velem kibővülve.

7. Nap - Elválás

Elérkezett az utolsó nap. Fájó szívvel gondolok a távozásra és ezzel azt hiszem nem vagyok egyedül. Csodálatos volt ez az egy hét, amit itt tölthettem, Erdély e kis szegletében. Szeretettel fogok visszagondolni az itt eltöltött időre, az emberekre akiket megismertem és barátaimnak nevezhetem őket. Nem lehet szavakkal leírni, amit itt tanultam, mind a gazdálkodás mind az emberség részét. Nem hiszem, hogy valaha is napirendre fogok tudni térni a felett ahogy itt velem/velünk bántak az emberek. Befogadtak a családjukba és egy hétig mi is ide tartoztunk.

6. Nap - kirándulás

Ma reggel kissé későn keltem. Mikor feleszméltem higy mennyi az idő összekaptam magam és már mentem is kifelé. Az emberek addigra mindennel végeztek. Nekem már csak a nyulak etetése maradt. Megetettem őket és végeztem is a délelőtti munkával. Nagyon jó idő kerekedett. János bácsi betolatott a remorkával az udvarra és már meg is volt a következő feladat. A szerdan learatott és megázott búzát le kell pakolni. Mára már meg száradt es raktározható formába került.

5. Nap - A kihivás

A mai nap nagyon fárasztó volt. Reggel keltem korán, hogy segítsek az istállóban a tehenek körül. 8 ora felé megjött a sajtó és a tv. Kérdezték ki vagyok mi vagyok, honnan jöttem miért jöttem. Szépen sorjában megválaszoltam a kérdéseket, és bemutatót is tartottam mi mindent tanultam a héten. Javarészt a fejéssel kapcsolatosan úgy mint gépi és kézi fejés. A riporterek kíváncsiak voltak, hogy is megy itt minden, hogyan kerül a tehéntől a tej az asztalra. Fejés végeztével vártuk Mikit aki a tejet elviszi, ő jön a tehér a tartájos autóval.

4. Nap -kitekintő

Mai nap reggel 6:30-kor már kinn voltam az istállóban, ugyanis mit este megbeszéltem az emberekkel, rám fér a fejési gyakorlat. Én esküszöm mindent beleadtam a fejésbe de azt hiszem ez nem egy hetes projekt, higy én ebbe beletanuljak. A kisujjam minduntalan útban volt. Mindig sikerült oda keverednia ahonnan a tej jön s akkor fröcsögött szét a nedü. Kicsivel később mikor már tej kilómétereket éreztem a kezemben, kipróbálhattam a fejőgépet is feltenni. Na ez is szintén egy bűvészmutatvány. Nem elég hogy felteszi az ember lánya, itt nyomni kell amott tartani, aztan még lehet hogy le is esik.

3. Nap (kedd)

Ma reggel izgatottan keltem fel, mert tudtam, hogy ha lesz idő kicsit felnézünk a közeli hegyre. Délelőtt a marháknál segédkeztem, majd Aranka néninek segítettem borsót fejteni. Több dologra is fény derült a délelőtt folyamán. Például, hogy mi az a siló. Na én biztos, hogy nem erre gondoltam mikor ezt a szót hallottam. (siló: kukorica teljes egészében ledarálva, szárastól levelestől, amit azután viszonylag levegőtől elzárva kell tartani hogy ne rohadjon meg...érdekes a szaga) Az is kiderült higy ezt csak a tehén hajlandó megenni.