Blogok

Az utolsó előtti napom elég riasztó és megpróbáltató volt.

A reggel még könnyen ment. Megetettük a birkákat lucernával, kukoricával és megitattuk őket.
Majd a pénteki bográcsozáshoz kikerestünk egy kos bárányt és egy ürüt. Szegényeket levágtuk és megnyúztuk.
Ez a tápláléklánc rendje. Ezt csak úgy lehet, hogy elkülöníti az ember és nem aranyos bariként nézi, hanem már ételként. Hiszen ezért is vagyunk itt, hogy lássuk, hogyan jut el az étel, élelmiszer az asztalunkig a városban.

Gyönyörű szépen indult a mai nap, már csak a napfelkelte miatt is érdemes volt felkelni, itt Nyíregyházán hajnalok hajnalán (5 óra). Na meg  persze az éhes szájak már várták, hogy etessük őket, mint minden reggel. Nikivel daráltunk kukoricát, kaptak a kacsák meg a csirkék belőle.

A mai nap is kellemesen telt. Reggel csirke etetés volt, mint minden reggel ;)
Első dolgunk volt kimenni a telepre és a pótkocsi oldalát leszedni, bálázáshoz. Emellett meg kellett nézni, hogy az előző nap vitt jerkéket befogadták-e a többiek.

Minden rendben volt. Az agregátor segítségével vizet adtunk nekik, mert a nagy hőségben ők is szívesen isszák.

Ma piacos napunk volt. Korán keltünk, hajnali négy és fél öt között. Kellett egy kis idő mire igazán magamhoz tértem, kaptam finom kávét az segített rajtam. 5 órakor már pakoltunk ki a Nyíregyházi piacon, vittünk uborkát, félcsípős paprikát, sárga paprikát, sonka hagymát, hosszú erős paprikát.

Verőfényes és tikkasztóan meleg napot töltöttem ma el a hejőbábai földeken. Persze időnként jár a pihenő az árnyékos, nagy sátorban. Néha egy kis szél és felhő is segített elviselni a napsütést.

Tegnap beszámoltam Gábornak a tizenkét órás kertészkedés megpróbáltatásairól. Ő erre annyit mondott, holnap meg durvább lesz. Na jó, ezt nem hiszem el. Szóval ötkor kipattantam az ágyból. Nem, dehogy. :)  Lecsúsztam az ágyról, és még mindig sajgott a talpam a tegnapi félnapi talponlevéstől. Cseppet sem frissen bebattyogtam a fóliasátorba. Dugványozás. Ültetünk krizantemot. Aha.

Elérkezett a második nap is itt a gazdaságban. Nekem olyan mintha hetek óta itt lennék, annyi új információval lettem gazdagabb és annyi sok mindent tanultam, ami persze a hasznomra lel.

Roppantul érdekes ezek mellett is az itt élő emberek tájszólàsa. Sok esetben vissza kérdezek, hogy megértsem, amit mondanak. Olyan jó csak hallgatni is, ahogy ilyen "ízesen" beszélgetnek. :)

A második napi blog bejegyzésem azért küldöm harmadnap, mert a második nap este annyi energiám maradt nap végére, hogy lezuhanyozzak. Hajnali ötkor kelés, ezzel nincs bajom, hétköznap is gyakran hajnalba kelek a kutya es/ vagy a sport miatt. Emberem viccesen megjegyezte, de jó hogy kertészetbe megyek, mert így legalább a saját kertünkhöz szerzek egy kis rutint.
Nos. Sok térkövünk lesz. Meg gyeptégla.

Második napom a paradicsom jegyében telt Hejőbábán. A szabadföldi, korai termések egy része már szedhető volt, ezeket kellett összegyűjteni. Természetesen az ízleléses minőségi ellenőrzést elvégeztem :-) Eszembe is jutott, hogy gyerekként nagymamám kertjében kétpofára ettük a piros finomságokat, csak úgy magában.

Fárasztó, de nagyon szép napunk volt ma, iszonyatosan meleg volt ezért már hajnalban kinn voltunk a tanyán. Finom rántottát reggeliztünk persze házi tojásból, házi paradicsommal, paprikával.

A tanyán kapáltunk Nikivel a rebarbara és a zsálya körül. Most már végre azt is tudom mi az a rebarbara. Uborkát is szettünk a fólia alatt, sose gondoltam volna, hogy ennyire szúr az uborka. Katika néni folyamatosan tanított hogyan kell az uborkát meg a paprikát szedni. Ma legyőztem a csirkéktől való félelmemet. Niki a kezembe adott egy kopasz nyakút hogy megnézzem milyen a súlya, féltem hogy csípni fog de nagyon kezes állat mindegyik. Este megetettem már egyedül a nyulakat. Egyre többet tanulok itt és a saját lányukként kezelnek.