Blogok

A mai napunk egészen különleges volt. A szokásos ès kihagyhatatlan reggeli torna után a gyerekek hosszú lovaglásra indultak a gyakorló pályán.

Ezután ebédeltünk velük és délután közös activity játékba fogtunk. Számomra ezek után kezdődött a kaland. Zoltán, a fogadó családom feje, elvitt a családi vállalkozás gyárába, ahol az áruba bocsátandó takarmánnyal foglalkoznak, illetve napos csibét, pulykát, stb. nevelnek, és adnak el.

Ma a reggeli torna a gyerekeknek kicsit hosszabb volt,mint tegnap. Fontos,hogy sokat mozogjanak és élvezzék is. A torna után indultak is lovagolni. Nagy élmény volt látni,ahogy a 10 év körüli gyerekek önàllóan irányítanak egy lovat. Számomra az is felfoghatatlan,hogy az egyik kislány 5 évesen mar milyen érzékkel üget a lovon, igaz, még csak futószáron.

Első napom a Varázspatkó Lovastanyán, Székelybóson.

Az igazat megvallva én nem egy állatokkal foglalkozó gazdához vágytam anno, amikor jelentkeztem a programra. Növénytermesztèssel és annak minden velejáróval szerettem volna foglalkozni. Azonban egy rossz szavam nem lehet a mostani helyemre.

A csütörtök esti nagy buli utáni romeltakarítást végeztem reggel. Volt valami hihetetlenül megnyugtató a helyzet egyszerűségében. Miután este az egyetlen tűzgyújtó készülékünket is sikeresen likvidáltam egy pohár tokajival nehezen tudtam elképzelni, hogy egyáltalán sikerül majd meleg vízzel elmosogatnom a tegnapról ott maradt csetreseket.

Gyorsan indult a reggel ma is. Már-már rutin szerűnek éreztem ahogy indult a nap.
Fejés után a juhászok kihajtottak, és Levente nekiállt elkészíteni a sajtot, majd az ordát. A folyamatot végig figyeltem, ahol tudtam segítettem, de ez olyan egy emberes dolog.

A gyorsan sokat, tipokus eseten áll fen ebben az esetben hisz éjjel 11 felé megy el az embet aludni, s aztan szolíd füttszóra ébred 4:30kor. A fiúk szétválasztják a kosárban a fejős juhokat a bárányoktól, aztán 5 felé kezdetét veszi a fejés. Mivel készültünk a piacra is most nem hagyták, hogy csillogtassal fejő tehetségem, haladni kellett.

Nehezen találom a szavakat, persze nem csak azért mert kellőképpen elfáradtam. Ma reggel Levente jött értem szekérrel. Mondta, hogy felmegyünk a hegyre s megnézzük, hol legelnek a juhok. Felfele utunk is már-már kalandosnak mondható, de emellett filmbe illő helyeken vitt felfelé. Egy lóerővel, zab hajtással baktattunk felfelé a víz kimosta hatalmas kövek hátán s minimun 45 fokos meredekségen.

Tegnap délelőtt asszony munkát végeztünk: reggelit,  ebédet főztünk, mosogattunk.

Ébéd után kimentünk a mezőre, hogy a csordát egy másik területre tereljük és villanypásztorral elkerítsük őket. A csordát irányítani nem könnyű (nekem), de ha egyszer elindulnak, még nem biztos, hogy arra mennek, amerre szeretnénk. A varázsszó, amivel mégis pöcre beindulnak: "hijjkine"

Amíg a mai ebéd, a lecsó összerottyan, gyorsan leírom mi történt velem kedden.

A reggeli után kimentünk a mezőre és béhoztuk a Hegymegetti bálákat. Traktorhoz kötött remorkával (új szó itt: pótkocsi). A Hegymegett meredek mezőrész, így könnyű dolgunk volt a legmagadabban lévő bálákat könnyen gurítottuk, egyébként az összekötözött bálát kell a zsinegnél megfogni, úgy hogy ne essen szét. Az én feladatom az volt, hogy minél közelebb vigyem a bálákat a remorkához, s onnan "már csak" fel kellet dobni. 

Hát végre megérkeztünk!

A hosszú vonatút után Marosvásárhelyről Székelyboósba mentünk, ahol megettem életem első puliszkáját. Persze nem magába ettük ezt a székely hazait, hanem finom pörkölttel. Vacsora után  Marton Szabolcs  gazdasága felé vettük az irányt,