A legváltozatosabb napom – szerda

Nyomtatóbarát változat

A reggel korán kezdődik, szokásos teendők elvégzése után kimentünk a telephelyre locsolni. Ebben a nagy hőségben nagy a szárazság is, és az ott termesztett zöldségek nagyon várták már a vizet.

Miután visszaértünk a házhoz, további rövid alváspótlás után megérkezik Kornél is, aki szintén a kisfilmem felvétele miatt jött. Kiadós reggeli a vendégekkel, majd nekiállunk a forgatásnak.

A kisfilmben az összes eheti feladatomat megpróbáltuk összeszedni és felvenni, kezdve az állatok etetésével. Az éhenkórász racka juhok biztosan nagyon örültek, hogy aznap már másodszor kapnak reggelit :) Szerencsére ekkorra az egyik tyúk tojt már tojást, így hitelesen fel tudtuk venni, hogy összeszedem alóla, és nem kellett előtte odatenni a tyúk alá a tojást. A felvétel miatt a birkakörmölésnek is nekiálltunk, ez volt számomra a legnagyobb kihívás. Elég éles az a körmölő kés, így a birkák és saját testi épségem érdekében nem nyúltam a késhez, mert tuti megvágok valakit. Egyébként a birkák egész mókásan festenek ülő helyzetben, miközben a fejük a körmölő lába között van, szerintem annyira nem élvezik. (fő kép) A végére azért én is belejöttem a birka megfogásába és leültetésébe, de ez majd egy másik nap meséje.
Következő helyszín a földeken volt, ahol a traktoros srác tárcsázta a búzatarlót. Itt ültem be először  traktort vezetni is, mert ugye kell olyan felvétel, hogy egyedül tárcsázok … már csak az illúzió kedvéért is. Először gyorstalpaló módszerrel Pisti megtanította, mit hogyan csináljak azon a 100 méteren, amíg egyedül megyek, utána már nagy magabiztossággal tárcsáztam (remélem legalábbis látszatra), majd a sor végén kiemeltem a tárcsát, megfordultam a következő sorra, visszaengedtem a tárcsát és haladtam tovább. Utólag azért elnézést kértem a traktoros sráctól a kacskaringós sorokért és az elhagyott sávokért. Nem hiába, ehhez is nagy gyakorlat kell. A legviccesebb tapasztalat: a traktoron 3 különféle sebesség állító lehetőség van, a kedvencem az egyik kar, ami a gyorsaságot állítja: lehet menni nyúlban, vagy teknősbékában :) (kép)

Miután a stáb elment, mi folytattuk a munkát, valamint készültünk az esti bulira, amit egy másik fogadó gazda tartott Tiszalúcon, egy kempingben. Az ottani kemencében sütöttek csülköt, tepsis burgonyát, a végén túrós batyut, volt igazi nagy eszem-iszom. Hogy mi se menjünk üres kézzel, délután még sütöttem egy meggyes sütit abból a meggyből, amit a múltkori itt tartózkodásom alatt szedtünk. A buli egyébként nagyon jó hangulatú volt (lehet a házi pálinkáknak is köszönhetően, sőt:), sok helyről jöttek el gazdák, mindenki mással foglalkozik, az ország különböző részein, és ilyenkor nagyon érdekes történeket ismer meg az ember.
Az este végére én már szoros barátságok kötöttem 3 kicsi kutyakölyökkel is, akik az ölemben aludtak egymás hegyén-hátán. Olyan cukik voltak, hogy erősen elgondolkoztam, melyiket fogadjam örökbe, de mivel nem tudtam választani (és egyébként sem tartanék kutyát lakásban), így ott maradtak mindhárman, egy alapos dögönyözés után. A mulatozás egészen hajnal 3-ig tartott, ekkorra már mindenki elfáradt, csak a nagyon kitartóak bírták még.