Imádkozó sáskafik társaságában - 1. nap

Nyomtatóbarát változat

Sosem gondoltam volna, hogy borsószedésben és a gazok kikapálásában ennyire el lehet fáradni...most már okosabb vagyok.

Tegnap este érkeztem Siófokra egy hétre, és bármennyire is úgy hangzik, mint egy bulis nyaralás kezdete, én speciel dolgozni érkeztem egy sóstói kertészetbe. Megismerkedtem a háziakkal és kutyájukkal, McLeod-dal. A skót terelőkutya engem is hamar beterelt a házba, amit egy jobb balatoni panzió vagy egy lakberendező újság is megirigyelhetne. Megvolt a klasszikus vendégváró - mandarinos pálinka, majd okulva a másik önkéntes, Jason, példájából, gyorsan eltettem magam másnapra.

Másnap a reggeli után elindultunk a 4 kilométerre fekvő kertészetbe. Házigazdám körbevezetett az alapvetően virágkertészetben, azonban mivel ilyenkor már elmúlt a szezon, így én a ház melletti veteményesben kezdtem a munkát. Leszedtem a megmaradt borsót - lehet, hogy a holnapi ebédet? Majd feltépkedtem azt - magyarul kihúzkodtom a földből, és kikapáltam az ágyást - azaz megtisztítottam a gaztól. Nem hangzik túl fárasztónak és hosszúnak, igaz? No, hát ezzel telt az én első napom, és a végére már alig vártam, hogy leülhessek egy kicsit. (A képeken látszik az előtte és az utána állapot!)

Délután segítségem is akadt Bence, házigazdám 10 éves és igen barátkozó fiának személyében, úgyhogy a monoton kapálás is igen vidámra sikeredett.

Napközben még megküzdöttünk a szomszéd állatmenhelyről átszabaduló két kutyával, akik jobban tartottak tőlünk, mint mi tőlük, illetve beledézsmáltam a kert által kínált éppen érő gyümölcsökbe: sárgabarack, szamóca, szeder.

 

Holnap este talán a Balatonhoz is lejutok, ha marad erőm...