III.

Nyomtatóbarát változat

 

Megszedtük a vinettát délelőtt, megint szekérrel mentünk, most még a vendégek is felfértek.

 

Ahogy megyünk, egyszercsak látom, hogy Tubi a fa tetjéről dobálja le nekünk az almát. "Egyenek a franciák is, a kicsi fiú is."
Jött egy kaszával a fa tulajdonosa, a szekéren ülőkkel csak nevettünk.

Francia vendégek, magyar gazda, cigány Tubi. Mind együtt tisztítottunk, szüreteltünk a földön. Élmény volt, ahogy Tubi magyarul tanította a franciáknak a megtermett vinetát, paprikát, törökbúzát. Mondták szorgalmasan utána.

A Taekwondo-s tábrozókat megebédletettük, aztán sütöttük tűzön, majd készre kevertük a padlizsánt.
A felszoláglás, mosogatás szünet nélkül ment. Főként, hogy jött egy holland vendég, meg magyar zarándokok is.
A legnagyobb részt - ahogy Tubi a házigazdát és gazdasszonyt nevezi - a Főnökbá és Nagysága  veszi ki a munkából.

Mosogatás közben megakadt a kezem egy százas szögben. Meglepedten kérdeztem Kingát, hogy kerül az evőeszközök közé. " Majd fél órát nyerhet vele az mebr, ha húsba rakja főzéskor." - hangzott a válasz.