Felkészítő vagy kikészítőnap?

Nyomtatóbarát változat

Nem is tudom, hol kezdjem eme felejthetetlen hétvége mesélését?
Reggel 4 órai kelés után zötykölődöm a vonaton a Nagy város felé. A nap is indulhatna szebben, kisebb, de inkább nagyobb zökkenőkön átkapaszkodva eljutottam a Farmra. A Hegedűs farmon elláttak minket a tanácsokkal illetve egy A4 lapnyi használati utasítással, nem bíztak minket a véletlenre: D Elmondták, hogy itt nem tűnik semmi veszélyesnek, pedig AZ.
Túljutva az első nehézségeken részt vehettünk egy traktor komplett belső és külső feltérképezésen. Apukám szerint műszaki analfabéta vagyok és szégyent hozok őszülő gépész fejére, a jelenlegi tudásommal, ennek ellenére voltak ismerős információk. Megtudtuk, hogy a traktorvezetés gerincsérvet okoz, ezek után nem hiszem, hogy sok fiatal szeretne traktort vezetni, de a lehetőség nyitva állt a későbbi programok során.
A gépek után jöhettek a hús-vér állatok.
Megnéztük a teheneket és azok borjait illetve örökbefogadott borjaikat is. Nagy nehezen sikerült rávenni minket, hogy legalább a borjakat simogassuk meg. Ezekről a felemelő pillanatokról természetesen ezernyi kép készült a téveseknek köszönhetően. A borjak után jöhetett a többi tehén és a bika. A bikáról kiderült, hogy nem bírja a kameraman-t, mi lélegzetvisszafojtva vártuk a nagy pillanatot, hogy mikor kergeti meg Varga Petit, de sajnos ebből a kalandból kimaradtunk.
A műszaki oktatás se volt hiába, rögtön tesztelhettük a tudásunkat. Vezethettünk traktorokat. A márkákban nem vagyok jártas ezért a két traktort a gyengébbek és az én kedvemért különítsük el színük alapján, ezek szerint megkülönböztetünk zöld és piros traktort. A piros traktorral szalmabálát lehetett ide illetve oda pakolni, a zöld után pedig egy pótkocsi volt szerelve és azzal kellett megtenni egy kört. A tenni akarás nem tört az egekbe, ezért elsőként én próbálhattam ki a zöld traktort, megtettem egy kört egy kupac bála körül. Igen, a bálák se a gépbe se bennünk nem tud nagy kárt tenni, ha véletlen nem vennénk be a kanyart. Bár ebben segítettek az oktatóink, akik elmagyarázták a nyúl kontra teknősbéka jelentést is.
Ezek után meginvitáltak bennünket egy beszélgetésre, mintegy összegezve a napot. Ahogy ez lenni szokott 30 megszeppent ember ül szembe 4 érdeklődni vágyó emberrel. Mondjuk úgy nem záporoztak a kérdések és a válaszok. Kaptunk egy gravírozott poharat is, majd a sajtó levadászott néhány embert.
Indulhattunk vissza Pestre. A buszon halk szuszogás volt hallható, a nagy kalandorok kifáradva pihengéltek. Egy gyors ebéd után megkaptuk az utolsó nélkülözhetetlen információkat a kaland többi részéhez.
Majd mehetett mindenki haza élményekkel és mesélnivalókkal gazdagon.