Farm, ahol élünk

Nyomtatóbarát változat

Az elmúlt pár nap elég kalandosan telt.Mondjuk nálam már a korán kelés is elég nagy kalandnak számit,de ezen kivül azért történt más is.

 

Fél 5-kor megint csörög az ébresztö.....

Csak pislogok.... vagyis csak pislognék, ha nem lennének összenöve a szemeim.Az ébredést leküzdve az elsö gondolatom a reggeli...

Miután a reggelin is túlestünk, indultunk is a farmra, mert 5 kor kezdödik a fejés, és persze nekem ott a helyem.A fejés után reggeli osztás következett a farmlakoknak.

Miután végzünk a farmon, Andi az irodai dolgokat intézi,  addig én szorgalmasan pityokát szortálok.Azt leszámitva, hogy ropog a fogam alatt a por, és a derekam olyan, mintha egy kamion ment volna át rajta, egész jo válogatni.

Kedden este felmentünk az esztenára.A kilátásrol nem is beszélek, mert leirhatatlan... Vártam, hogy látok végre medvét, de csak egy dagadék rokával találkoztunk. :)

 

A következö kihivás számomra a juh fejés volt.Mondanom sem kell, hogy nem futottam be nagy karriert... :)

Szegény juhok.Szerintem azota sirva könyörög az összes, hogy  nehogy betegyem a lábam ujra az esztenára.

Ma kecskét is fejtem.Az legalább jobban ment, viszont a kecskének sem a mai volt a legjobb napja, ahogy elnéztem a reakcioit....

 

Jaaaa, és a nap hire, hogy ma cimlapra kerultem a hirlapban.Fantasztikus képet sikerült rolam kitenni, de úgy érzem, hogy a korán kelés után, gumicsizmában, kb xxxxL-es munkáspoloban akarva sem sikerült volna jobb arcot produkálnom. :)