Már előre érzem, hogy ennek a napnak a leírása rövidebb lesz, mint amit megérdemelne, ezért előre ígérem, hogy a héten még bőségesen pótolom a hiányt. Pedig a második nap a csapatalakulásé és a nagy megfejtéseké!
Újra ott állok hajnalban a ház sarkánál, az egyetlen kedves ismerős előző napról Erzsi. Mellette két szimpatikus fiatal áll, egyből látom, hogy nem egészen a tipikus napszámos kiállással. Ők Virág és Lackó, egy pár. Virág egész hétre a kijelölt mentorom lesz. Kiderül, ő sem régen van itt: 3 hónapja került a Simon-birtokra mint gyakornok, mivel összeért a kanóc és a láng, azaz utolsó éves a budapesti Kertészettudományi Kar szőlészeti szakirányán, miközben agárdi lakos. A birtok gazdája, L. Simon László és a többiek is úgy bánnak vele, mint itt bárkivel, ugyanazt a fizikai munkát végzi ugyanannyi munkaórában, de azért ha felelősségről és a szakmaiság átadásáról van szó, a "kalandor kisasszonyt" leginkább rá bízzák.
Egy szubszovjettrópusi hangulatot árasztó Lada Nivával kelünk útra, ezúttal nem a barackos, hanem a szőlő az úticél. Nem is akármilyen, hanem növendék, azaz 1 éves cserszegi fűszeres, ami állatias nyersessége okán pont a kedvenc fehérbor fajtám! Reggeli közben tapogatozó ismerkedés folyik, és azon megy a szó, hogy a barackosban vagy a szőlőben lenni a komfortosabb illetve a kevésbé megterhelő. A barackosban van árnyék, de kevésbé lehet megállni és "butább" munka, a szőlőben egész nap nyílt napsütésnek vagy kitéve, de közösségibb a munkafolyamat, és több törődést lehet mutatni a növény felé. A top of the pop állítólag a meggyszedés, akkor élsz igazán, de nekem egyelőre még arról sincs fogalmam, hogyan teszünk ma jót ezzel a fiatal, még nem termő borszőlővel.
És akkor kiderül a borzalom: jön a metszés és a hónaljazás! A teendő: a jelenleg két vesszővel rendelkező szőlők visszametszése egy ágasra (gyakorlatilag eltávolítod a fél növényt), majd az ún. hónaljazás során a levélhónaljakban növő hónaljhajtások tépkedéssel-metszőollóval történő eltávolítása. Horror? Bizonyos szempontból igen, de célja van. Az első évben a törzs kinevelése a cél, ennek érdekében hagyjuk meg az életképesebbnek tűnő, azaz magasabb-vastagabb elágazást. Utána ez a törzs fog megvastagodni, fássá és termővé válni - szóval olyan szőlőtőkévé, amit a képekről ismerünk. A sokszor a fő leveleknél nagyobb, ún. hónaljhajtásokat is azért távolítjuk el, hogy a növény minden erejét az erősödésre-vastagodásra koncentrálhassa, és így 2-3 éven belül használható termést hozzon. Egy hagyomágy szerint egyszer egy szamár mutatta meg véletlenül, mire is jó a szőlőmetszés: lelegelt egy fél tőkét, mire az meglepő mód a következő évben nagyobb és finomabb termést hozott. Én pedig elhatároztam, hogy a jövőbeni, ájulásig finom cserszegimért ma megdolgozom! És ha csigalassan, de így is lett.
A második nap arról is nevezetes volt, hogy biztosan ez a legbeszédesebb-legszemélyesebb nap, überelni nehéz lesz: teljes munkaidőben egymás életével ismerkedtünk a szőlőben. A nap közbeni alaphelyzetek, alapvető ízlések és vélemények felvázolása után este Virággal (Lackót egy kis extra pakolásra hívták, Erzsi hazament főzni az "urának"), a ház legjobb roséja felett ülve már a családi pszichológia feneketlen mélyén jártunk. Jó kis nap volt, aminek a végén azt éreztem: most végre megérdemlem azt a bort, ami az asztalomra került, és aminek a tőkéjét egy kisebbfajta időutazással akár én is metszhettem volna.
(A lenti csapatképen, balról jobbra: Lackó, Virág, én, Erzsi)
